sok ember.
sok mondat.
összekuszál. összekavar. összezavar. miért teszitek ezt velem?
kimostam a sebeimet. nem is látni őket. már hiányoztak. az fájt, hogy nem fáj. anya azt mondta, hogy nem látom be a hibáimat. igaza van. nem teszem. mert utálom, hogy hibáztam. minden hibámról tudna mesélni a csuklóm. mellesleg ki szereti beismerni, hogy tévedett, hibázott, elbukott? egyszerű: senki.
kaparom a falat, csövek és vakolat.
legszívesebben addig kaparnám, amíg a körmeim tövig le nem törnek és tényleg le nem jön a vakolat. egyedül érzem magam. olyannyira, hogy már szinte jó. csak ülök a kockás puffomon és gondolkozok. aztán mindig eszembejutnak azok a szép kis barna szemek, amik annyira belémlátnak, hogy csak na; és aztán elmosolyodok. egészen fura látvány lehetek ilyenkor.
te sem leszel halott és én sem látok előre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése