Mindenki szalad körülöttem, mintenki siet, mintha nem tudnák, hogy úgyis vége lesz egyszer mindennek, minek hát sietni? Elhagynak az emberek, nem érdeklem őket már annyira, ha mégis, akkor kell valami. Én meg jó leszek, nem ellenkezem. Hiányzik, hogy valaki azért szóljon hozzám, mert érdeklem. Annyi minden bajom van, amit elmondanék, akárkinek is, csak végre kérdeznk már meg, hogy minden rendben van-e... De nem is várok ilyenre, kérdezgetem én magam eleget, mindig ugyanaz a válasz: hát persze. Hát persze, hogy nem. Ordítok a félelemtől némán, sápadt vagyok, mert nem alszom, túl sokszor bocsájtok meg és megtörök. Azt mondta Ő, hogy olyan vagyok, mint egy kis hímestojás, mert vigyáznia kell rám, hogy ne legyen semmi bajom. Ügyesen csinálja. De nem is ay fáj, amit mond, tesz, hanem az, amit érzek. Mert érzem, hogy rohadok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése