Segíts kérlek, ajd egy kis erőt még, mert most az enyém kevés. Kevés ahhoz, hogy túléljek, és kellesz, de nem vagy itt... Csak azt akarom, hogy ölelj, hogy megvédj, hogy semmi bajom ne legyen, hogy csak a tiéd legyek, és mindent elfelejthessek. Azt szeretném, hogy kipihenten ébredjek, és ne legyen semmi mocsok körülöttem. Fáj minden egyes pillanat, ami most Nélküled van. Nem szokott ez ennyire rossz lenni, de most borzasztó. Legszívesebben szaladnék a következő vonathoz, és mennék utánad (megjegyeztem az utat bibibiii). Miért van még minden ilyen rohadt messze?