Pánikroham, ki tudja miért. Itt fekszem az ágyamban, ebben a kicseszett ágyban, egyedül. Sírok, zihálok, kapkodom a levegőt, patakzik a könnyem végig az arcomon. Ronda vagyok, ocsmány, undorító. Görcsösen befeszül a testem, nem tudom, hogy hogy vagyok, azt sem tudom lassan hol vagyok... Aludni akarok és nem álmodni, elvetted az alvásidőm, sőt, neked adtam, de ez sem számít, mert soha nincs semmi baj. A fene egyen meg, utálom magam.