átrajzoltam az ereim kék filccel
le akarom törölni
ki akarom törölni
szét akarom törölni őket
összekeveredne a kék filc és a vörösöm, gyönyörű lila lenne minden
miért várok rád ennyi?
ez lenne a sorsom? az örök várakozás? a keresés? hogy keresselek mindenhol, ahol nem vagy, és ne találjalak ott sem, ahol lenned kellene?
én csak várok, várok türelmesen, úgy, ahogy te sosem várnál.
kiszáradtak a kezeim, repedezik az ajkam, kiszáradt a lelkem is, nem tudok sírni. egy jön, egy megy, egy hullik csak és ennyi. semmi több.
magamnak mondogatom a félelmeim, amiket senkinek nem merek mondani. azért nem mondom, mert nem mondasz semmit. jól van. ennyi az egész, amit kapok. szerintem meg nincs jól, de majd rájössz, amikor késő rájönni az ilyen dolgokra. mert ezekre mindig akkor jön rá az ember, ha már késő. magamnak motyogom éjszakánként, amikor kibámulok az ablakon, mint aki már rég meghalt. néha elmegy egy autó az utcán, már a villamos sem jár, ennyi az egész. ha továbbra is magamnak mondom, akkor bele fogok őrülni.
szétszorítja a mellkasom. szétfeszíti az egészet és belehalok.
nagyon félek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése