most kicsit nem értem a világot, kicsit nem akarok semmit
amit akarok: megállni 
nem akarok sietni, nem akarok menni az utamon, nem akarom hogy lássanak
be akarok zárni, itt maradni a házban, a kapuig elmenni a posta miatt, néha kimenni a kutyámhoz, vagy a kertbe gyümölcsöt szedni
régi illatú könyveket olvasni
tizenöt éves rózsabokrokról rózsát szedni
nézni az ablakomból az utcát, hogy olyan, mint régen, amikor még kislány voltam, csak új aszfalt lett és páran lecserélték a tetőt
hallani, ahogy mama hazajön és kattan a zár a szomszédban
figyelni, ahogy szaladgál a kutya
érezni a meleget a bőrömön, itthon még a meleg is más
minden nap anya húslevesét enni 
megnézni a nyári orgona bokorra szálló pillangókat és azt kívánni hogy bárcsak lehetnék én is pillangó
azt hinni, hogy ha kimegyek a teraszra, ott nem ér semmi baj
mindent akarok, ami itt van 
haza akarok jönni 
itt akarok maradni örökre