én azért tényleg szeretnék néha eltűnni
olyan vissza se nézősen
mint a mesékben, hogy csak hűlt helyem lenne
mert néha mintha nem lenne helyem sem sehol a világon
szóval eltűnnék
és mégis mindenhol lennék
mert akarnék én szél lenni, mindenki arcát megsimogatni, az elkeseredettek könnyeit felszárítani, hogy nem lesz semmi baj
akarnék én kismadár lenni, hogy ágról ágra szállva csipogjak valamit és szeressék a csipogásom
akarnék farkas lenni, futni az erdőben és soha meg nem állni, nagy lenni és erős
akarnék eső lenni, ami életet ad mindennek
akarnék felhő lenni, siklani az égen, átformálódni és nem foglalkozni az átalakulással, mert mindig lenne ember, aki rám nézne és én lennék a kedvenc felhője
akarnék fa lenni, száz vihart túlélni és amikor már nincs több gyümölcsöm, egyszerűen csak kidőlni, hogy melegítsem valaki házát
akarnék jó lenni, jósággal teli, gonoszságtól mentes, akire azt mondják: ő már valaki
akarnék senki lenni, mindentől mentes, csak egy senki, aki van és figyeli az életet
akarnék élet lenni, valaki élete, valaki valamije
akarnék halál lenni, a megváltás, a nyugalmat hozó
akarnék csönd lenni, hogy legyen hova menekülni, ha már túl sok volt a világból
akarnék tűz lenni, felolvasztani a fagyott kezeket, otthonokat melegíteni, adni és elpusztítani, ha nem tetszik valami, mindent felégetni
és mégis, csak annyit akarok, hogy bárcsak lennék valami, ami nem ez, mint most

ha eltűnnék, vajon lehetnék más?