Egyszer ugy leirnek mindent. Azt sem tudom hol kezdenem. Talan lehet, hogy egy elrontott szulinapi bulin, majd egy kicsit megtevedt borozassal a volgyben azzal a hulye jegkockaval a poharamban es a vegen lehet el is jutnek egeszen mostanaig, amikor mar ketszer olyan hosszu a hajam bar en meg ugyanolyan magas vagyok. Amikor mar lassan 23 leszek es lassan minden iszonyatosan tavolinak tunik. Talan lehet hamarabb, amikor meg ovodas voltam es ott jatszottunk a aleria alatt mert az volt a kedvenc helyem az akkori baratnommel. Vagy lehet kesobb, amikor junius vegen elmentunk zenetaborba. Vagy annal kicsit hamarabb, amikor meg also tagozatosan jartunk nyari taborba a Balatonhoz (amit azota kicsit megutaltam - na jo, inkabb meguntam). Bar ennel lehet kesobb kellene, mondjuk kozepiskolaban, szeptember elsejen, vagy valamikor akkor, amikor elmentunk turazni az Eged helgyre, de eltevedtunk es inkabb leultunk megvarni par emberrel az osztaly nagy reszet, pedig en azert nem voltam mar akkor sem egy baratkozos tipus, de azert tok jo volt.
Megmaradt emlekfoszlanyokkal eltetem magam es rogzitek magamban egy eletet, ami igazabol az enyem. hol lehet elkezdeni elmeselni egy eletet? 
Olyan rengeteg minden van bennem, amit soha senki nem latott. Tulajdonkeppen abban a pillanatban, amikor rajottem, hogy engem nem is ertenek az emberek, ott lettem valami egeszen mas. Valami olyan, aki kepes olyan lenni, ami megfelel, tud olyan valaszt adni, amit hallani akarnak. Neha azert megbotlottam es kijott belolem az a valami, aki az egesz ellen van es nem akarja ezt a szerepet. Olyankor riadtan alltam a tukor elott az uzott vad tekintetemmel es nezte a bennem ulo semmit, ami nekem a minden, masok meg elhiszik hogy lakik ott valami. 
Kulonben az utobbi idoben egesz erzelmes vagyok. Magam is meglepodtem. Ugy tunik megsem vesztem oda annyira es meg neha embeszamban tudok maradni. Mert az nem volt olyan nagyon emberi, amit neha tettem magammal. 
Mindegy is. Most egyelore errol ennyit. Mindenrol ennyit. 
Egyszer tenyleg irok egy konyvet. Kivancsi vagyok vajon akik benne vannak felismernek e. Termeszetesen ugy csinalnam, hogy ne. Csak ugy magukat a karaktereket felismerne e egyaltalan valaki. Ez mar katyvasz, de azert nem torlom ki. 
(Mert en soha semmit sem torolnek ki az eddigi eletembol. Akkor sem ha neha azt mondom. Minden ugy mukodik, ahogy lennie kell. Amig viselni tudjuk, addig emberszamban vagyunk. Mindenki annyit tur el a valosagbol, amennyit akar. Ha meg nem megy, akkor ott a penge, a kotel, a hid meg a pisztoly. Ennyi.) 
Oke, ez tul erosre sikerult. De attol meg igy van.