Felébredtem. Megláttam. 

Arra gondoltam, hogy tényleg minden nap látni akarom. Hogy ez így minden nap jó lenne. Mert amikor így ébredek, akkor nincs rossz napom. Hónapok óta nem érzem úgy, hogy minek felkelnem. Elmúlt, végre. Nem vagyok üres és nem vagyok semmi. Itt van és ennyi elég. Csak egy ölelés, de annyi minden benne van. Csak egy kézfogás, és tudom, hogy soha nem leszek most már egyedül. Egy puszi a fejemre, igaz hogy néha megszúr a szakálla, de minden gondom elszáll. Mosollyal ébredek, nem jöhet semmi szörnyű. Egy kávé és közben nézni, ahogy lekváros pirítóst eszik és azt kívánni, hogy bárcsak minden nap egy nagy reggel lenne és örökké tartana, mert ezt csinálnám egész életemben.  Na jó, nyilván mást is. Mostanság szeretem a reggeleket. Szeretem ami történik és érdemes felébrednem. Jó helyen vagyok.