Szóval ja, mostanra új munkahelyem van, lassan megvan a szakdolgozatom témája is, már csak meg kell írnom. Apukám 50 éves lett, meg is ünnepeltük. Előhívattam pár képem, a közös képeket kis is rakjuk a hűtőre. Kár, hogy nincs elég mágnes hozzá. De majd úgyis kirándulunk még, és vehetünk egy csomót. 

Valahogy jó helyen vagyok, na. Mintha egész végig erre vártam volna. Nem zavaros semmi, tisztán látom a dolgokat. Valami kellemes boldogság pulzál bennem, kitölti minden napom, én pedig élvezem. Nem félek és jöhet bármi. Így, hogy valaki vigyáz rám állandóan, könnyű nem félni. Nem kell menekülnöm sem nem létező dolgok elől, meg igazából a létező dolgoktól sem kell, ugyanis tudom és érzem, hogy erős vagyok és bármit kibírok. 

Minden jó, és olyan, amit akartam. Hétvégénként sütögetek, kirándulunk, együtt vagyunk itthon vagy otthon - és nem fáradok bele. Igazából azt csinálunk, amit akarunk, csak általában valahogy ugyanazt akarjuk. Ha meg nem, az sem baj. 

Szóval igen, még mindig az a legjobb dolog a napomban, amikor este hazaérek és találkozunk.