Olyan  hangtanul, mint én - talán nem tud sírni senki sem
Néha csak borzalmasan fáj bent valami a sötétben és nem hagy nyugodni
Talán a világ összes gondja, meg még hozzá a sajátom is
Végül is mindig is tudtam, hogy ez a vesztem, a sötét
Valahogy megfojt és rámnehezedik és nem hagy
Nem azért, nem félek tőle, úgyis lesz új reggel, csak már unom, hogy néha visszatér ez az egész
Csak kérlek vigyázz kicsit még jobban rám, hogy ne kelljen elvesznem a sötétben, és akkor rendben lesz minden
Szóval csak ennyi, inkább legyen reggel és ébredj fel mellettem Te is, hadd bújjak oda, ahol nem érhet semmi bánat, mert most itt a sötét és tele iszonyattal
Meg persze nem akarlak felébreszteni, mert amúgy szeretem a szuszogásod
És végre álmos leszek én is ...