Az állomás

Te már elmentél, mert dolgod volt Budapesten, én maradtam egy fél napot, mert miért ne... Nem akartam jönni, jó volt otthon most is, mint mindig. Békés és kellemes, ahogy kell. Nevetünk mindenen és rengeteg a szeretet. 
Anyám kikísért a vonathoz, állunk a peronon, még nagyon akarunk valamit mondani, pedig már bemondták, hogy jön a vonatom. 
- Akkor... akkor azt hiszem mennem kell. Vigyázzatok magatokra és boldog új évet.
- Neked is és jobbat, mint az idei. Ennél csak jobbat. 
- Ne mondd ezt, jó év volt. Nem történt semmi rossz. Legalábbis nagyon nagy rossz nem. 
- Tudom, de azért lehet majd jobb. 
- Persze, mindig lehet jobb. 
- Na jólvan, menj inkább, mielőtt belemerülünk jobban. 
- Szeretlek Anya, és nagyon vigyázz magadra. 
- Te is. 
Rég szálltam fel ilyen nehezen vonatra és nem azért, mert magasan volt a lépcső. Rég volt már, hogy még az utolsó pillanatban le akartam ugrani a vonatról, és kivételesen nem azért, mert meg akarok halni. Egyszerűen csak nem akartam elmenni otthonról.