ahogy ültünk az autóban egyre csak arra gondolok, hogy milyen gyönyörű is a táj
azon gondolkodtam, hogy vajon Te is ilyen szépnek látod, vagy csak nekem szépült meg az évek alatt
aztán jóval később, egy piros lámpánál, már egész sötét van kint, de a város fényeitől mégsem, szóval ott egymásra néztünk és már megint azt éreztem, hogy megvan, amit ilyen sokáig kutattam a világban és amitől nem tudtam nyugodni
megvagy és már akkor is Te kellettél volna, amikor még nem is tudtam, hogy létezel
egyszerre vagyok felhőtlenül boldog és néha rettenetesen félek, hogy elveszíthetlek valamiért
de ez a félelem csak ritkán jön elő, mert nem hagyom uralkodni 
Veled úgy érzem bármi sikerülhet és minden nap tökéletes, amíg melletted kelek fel. 
most meg itt fekszel Micivel az ágyamban és ennél tökéletesebb reggel nem is kell, mert minden, amit imádok egy helyen van