szóval november közepe van, akaratlanul is számot vet az ember ilyenkor (is), hogy mi történt az évben és mi az, ami még esetlegesen hátra van

ami megtörtént, az egy brutál kaotikus időszak volt, ellenben munkában és magánéletben is sikeresnek mondanám az egészet.
ha ezt kibírja két ember, akkor talán mindent kibír - ezt állítom. 
249 nap - ez 8 hónap és 5 nap, most épp ennyi ideje vagyunk itthon 0-24 együtt. (vagyis pardon, november elején töltöttünk külön 5 napot, elég borzalmas is volt)
ennyi idő alatt már annyira össze tud hangolódni két ember, hogy szerintem még a levegőt is egyszerre vesszük. egyszerűen csak létrejött a csoda, amit mindig is vártam. összekötődtünk, amit se idő, se távolság nem vághat szét. nincs tér és idő, csak mi vagyunk. mindenhogy és mindenkor egyek vagyunk, te + én = mi, ez az egyenlet nem is lehet másképp. 

ami még hátra van: a karácsony. idén is várom, bár teljesen más lesz minden, mint eddig. idén ismét kreatívkodok kicsit, kézzel készített karácsonyfadíszeket kap mindenki. jönnek a hosszú téli esték, amikor már nem igazán tud úgysem mit csinálni az ember, így muszáj lefoglalnom magam. 
hátra van még egy hónap nyomorúságos időszak a munkában, amikor is két ember helyett fogok dolgozni. bár remélem meghozza a gyümölcsét ez is. eddig nem kellett csalódnom a munkahelyemben sem. 

ez a másfél hónap még kemény lesz, de tényleg. de attól még nagyon boldogan fogom zárni az évet, mert hiába volt ennyire rémes ez a 2020 sokaknak, én valahogy tudtam pozitív maradni és nem befordulni (vagy kifordulni). élményből nyilván kevesebb jutott, az őszi "nyaralásunk" is le kellett mondani a lezárások miatt, viszont az mindenképp bármilyen kirándulás fölött áll, hogy sikerült ennyire összecsiszolódni. 

most ennyi.