csak arra tudtam gondolni egész hétvégén, hogy én ezt akkor így mindig tudnám csinálni

nem Hévíz miatt meg ilyenek, hanem miattad

ültünk csütörtök este a vacsoránál és akkor olyan gyönyörű volt minden

körülöttünk kutyák és macskák szaladgáltak, vidéken voltunk az utolsó fogadóban, a várostáblát is elhagyva, ahol a tulajdonos és a lengyel felesége a személyzet, a borok negyedliterenként jöttek, az étel tökéletes volt (bár érdekes, hogy köretet választottam és "meglepetés" húst kaptam mellé), mi meg órákon keresztül olyan boldogok voltunk, hogy nagyon 

szövögettük a terveket, mit hogyan és mikor

most kell bátornak lenni és lépni, előre egyet, aztán mégegyet és a többi jön magától

csodálatos lesz és rettentő izgalmas

ültem Sümegen a templomban és beszélgettünk

mármint nem veled, hanem a Jóistennel

nem sokszor szoktunk ilyen bizalmasan, csak ha nagyon nagy a baj

mert ugyan boldog vagyok, de a lelkem mélyén néha nagy bajt érzek és most egy kis segítséget kértem, hogy valahogy ne legyek már mégis ennyire kifacsarodva 

feküdtünk a strandon Keszthelyen

és csakis arra tudtam gondolni, hogy bárcsak soha ne érne véget ez a délután, mert nem bírom ki már, hogy holnap újra hétfő és újra munka

meg tréning

meg handover az új munkához

meg menetrend szerűen működni a következő egy hónapban 

szinte nem lesz szabad napom, de talán nem is baj