kicsit hihetetlen, hogy egy kocsmapulttól odáig jut két ember, hogy összeházasodnak 

épp a napokban tűnődtem, hogy micsoda út vezetett idáig, hogy egyik nap iszonyú másnaposan megyek dolgozni és megkapom az üzenetet, majd három és fél év múlva arra kér, hogy legyek a felesége és házakat nézegetünk

azon is tűnődtem, hogy mennyire szépen összeforrt a kis szívem, össze lett tapasztva és ki van töltve

és csordultig van szeretettel

pedig voltak pillanatok, amikor azt gondoltam, hogy ezt már nem rakja össze senki

és lám, mégis csoda történt, mégis van gyógyír a szívsebekre is

mondjuk a pánikrohamokra talán nincs, de azt végülis megint tudom, hogy mitől van és próbálok nem gondolni rá

izgalmas időszak jön, megint

meg izgulok is, hogy minden a helyén legyen majd

és hogy megtaláljuk Az Igazi Házat, ahol igazán otthon leszünk majd és lesz hely végre mindennek

kutyáknak, cicáknak, (még több) növényeknek, kisgyermekeknek, meg mindenkinek akit szeretünk

ja és a tervezési láztól már karikagyűrűkkel álmodok

abból még nem találtuk meg az igazit

- na minek örülsz ennyire?

- neked.