most olyan jól halad minden, minden könnyű

egyszerű

bár biztos sokat számít, hogy izgatottan várjuk a napot, amikor hivatalosan is összekötődünk végre

ma kész lettek a karikagyűrűk is, én még nem láttam, de állítólag csodálatos (és csodálatosan csillog!)

megtaláltuk a tökéletes helyszínt is, ahol akkora szeretettel várnak minket, mintha mindig is a mi esküvőnkre készültek volna

szóval teljesen el vagyok varázsolódva és egy gyönyörű várakozás működik bennem 

kicsit még nem mindig fogom fel, hogy valakinek a felesége leszek, elképesztő

néha olyan hihetetlennek tűnik, hogy így vagyunk

mintha mindig is ez lett volna, ez a biztonságos lebegés

ez a boldogság, gondtalanság, vagy legalábbis annak az érzése, mert sokkal kisebb problémának tűnik minden így, hogy nem egyedül kell szemben állnom a mindenséggel

meg ahogy elgondolkodva jövök haza és lépcsőzök fel a harmadikra, majd mikor bedugnám a kulcsot a zárba, bentről fordul a zár és kinyílik az ajtó

- honnan tudtad, hogy jövök?

- hallottam.

- hogyan?

- kopog a csizmád...

- de és ha nem is én lettem volna?

- megismerem, csak a tiéd kopog így.

tehát ha valakinek még a csizmája kopogását is felismered a lépcsőházból, akkor az biztosan jelent valamit.