"De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét."

Mk 10, 6-9

Szombaton, nagyjából 2 óra körül összeházasodtunk. Csodálatos nap volt, minden kis baki ellenére is. 

Még a nap is kisütött, mire végeztünk a szertartáson. 

Ha csak nem lesz amnéziám valamitől, akkor sosem fogom elfelejteni azt ahogy állunk az oltárnál, a padokban az összes szerettünk, akik miattunk jöttek, mi pedig mindennél boldogabban húzzuk egymás ujjára a gyűrűket. Nem tudom mikor izgultam így utoljára, alig bírtam bemenni a templomba, remegett kezem-lábam, még jó, hogy édesapám vezetett be, mert nem bírtam volna egyedül menni.

Én vagyok a legboldogabb, hogy mindenkinek tetszett az este és mindenki örült. Végül jól sült el minden része, igaz hogy táncot nem tanultunk meg, és a táncolás előtt 10 perccel beszéltük meg mi lesz, és igaz hogy éjféltől már mezítláb kellett táncolnom, mert nagyon fájtak a lábaim, és az is igaz hogy az események hevében alig készített bárki fényképeket, de rettentő jó volt az egész. 

És hogy miért mentem feleségül Hozzád? Mert még arra is képes voltál, hogy éjjel szerezz nekem egy adag gyrost Egerben, és ki is hozzák nekünk a város szélére egy domb tetejére. Őrületesen szeretlek és ez mindig így lesz. 

Láttam pár napja, hogy pont szombaton játszották abban a moziban azt a filmet, amit először láttunk együtt. Én azt mondom nincsenek véletlenek. Megtaláltuk a helyünk a világban: egymás mellett.