mindenem megvan és mégis olyan, mintha nem lennék semmi. érdekes, hogy évekkel ezelőtt még azt gondoltam nem is fogok 30 évig élni, aztán most tessék mégis. valahogy olyan bűvös számnak éreztem, persze semmi extra nincs benne, egy rakás ember lesz 30 éves (még ma is, velem együtt), szóval csak túlmisztifikáltam ezt az egészet.
de valahogy mégis azt éreztem, hogy ez már az igazi felnövés kapuja, hogy innen már a másik oldal játszik nekem, pedig azért a 30 nem sok, de mégis. és valahogy felnőttnek kellene lennem. vagyis az vagyok, csak néha olyan, mintha egy felnőtt jelmezben levő gyerek lennék, bár lehet más emberek is érzik így.
kicsit nehezen megy most a mai nap.
"ez az a pont, ahol arra gondolok, hogy mi van ha többet éltem már, mint fogok"
de 24 nap múlva egy éves lesz a kislányom. igazából más nem is számít, csak az az egyfogas kis mosoly minden nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése