Hánynom kell tőled. Ja, hánytam is. Baszki. Be. Ironikus.


Túl sok mindent beszéltünk meg túl rövid idő alatt, szinte lehetetlen feldolgozni. De ami lehetetlen, az mindig jól ment. Alapvetően jó volt, jó volt minden. Még az is jó volt, hogy rettentően fájt végighallgatni. De értette, érezte. Az a helyzet, hogy igazat beszélt. Mindenről. Egy része fájt, egy része megnyugtatott, egy része miatt sírtam, aztán nevettem, még a sminkem is elfolyt... Megköszönném, de megbeszéltük, hogy ez pont az, amit soha nem kell megköszönni.