végülis nyilván vannak érdekesebb dolgok is... túl sokat várok az emberektől (?)
fogalmam sincs.
aludnék. egyedül.
ez milyen pokol? melyik ajtó?
a jó öreg zöldre vár... várok. hogy melyik zöldre? sokféle zöldre. az igazi zöldre. a zöldre ahhoz, hogy igazán szerethetek, hogy kész van rá rendesen, mert tudom, hogy még nincs minden úgy nagyon a helyén, de már mindjárt, már hamarosan ott lesznek a dolgok, és akkor mégnagyobb csoda lesz.
kicsit popposabra venném, mindjárt elengedem magam, van még hátra egy kevés, aztán én egy kicsit nem leszek az, aki. kicsit elfelejtem, hogy ki is vagyok. kicsit kevesebb leszek, vagy több, vagy valami, de leszek valaki, más.
így is van, sokat keres az én szívem. (keres, persze, hogy keres, Téged... bár néha nem találhat meg, mert bebújsz meg elbújsz, de tudhatnád, hogy hagyni kell egy kis rést neki, mert igyekszik megnyugtatni, hogy minden rendben lesz, minden a legjobb lesz, és minden sikerülni fog. csak egy icipicit nagyobb rés kéne, mert akkor tényleg mindig azon lennék, hogy ott legyek. persze nem lenne olyan fullasztó meg semmi, csak ott lennék, nem zavarnálak, csak ha mégis kellek, (mert mindenkinek kell valaki, hogy beszéljen) akkor ott leszek. teljes egészemben.) kár, hogy ezt le kell írnom.
énkinyitok egy szelet űrt, a kérdés az, hogy Te kinyitsz-e valamit nekem?
(rakéták indulnak el a hasamból)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése