kíváncsi lennék, hogy mire megöregszem, hogyan fogom látni a világot. ugyanolyan színesnek, elkáprpztatónak, borzalmakkal és fájdalommal telinek? csak leülök majd a verandán egy bögre kakaóval, kockás pokróccal takarózom majd, macskám az ölemben, és gondolkodom tovább az életről? vagy nosztalgiázok egyedül? vagy régi ismerősökkel? a rossz és fájó emlékek lesznek többségben, avagy a jók győzedelmeskednek? (mondjuk mindeig a jó győz, a rossz pedig elnyeri méltó büntetését; de álljunk csak meg... ez a valóság!)
voltaképpen halvány fogalmam sincs, hogy mi lesz velem. nem hogy öregkoromra, még a jövő hetemet sem terveztem meg, nem tudom elképzelni, hogy mi történik velem, ugyanis bármi történhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése