gondolatok másznak a falakon, fel a plafonig. már a szekrény tetején is ücsörög pár. csak nehogy, de tényleg nehogy rámszakadjon az összes ma este, mert akkor itt nem tudom mi lesz. itt kell hagynom ezeket, kiszellőztetni a fejem. egy kicsi ideig talán nem telik be a szoba velük. de amint betelik, eltűnök. csak annyit mondok nekik: sziasztok! és szaladok is az autóhoz, és megyek lábat lógatni. egy felhőn, a teraszon, a bárban, akárhol, csak ne itt. annyi mindennel tele van már ez a szerencsétlen szoba... és hiába nyitom ki az ablakot, nem megy ki innen semmi. hiába csinálok huzatot forró nyári éjszakákon, ezek a nyomorult gondolatok ittmaradnak. karmuk van, és azzal kapaszkodnak a plafonba, a polcokba, az ágyneműmbe, a szép pipacsos ágyneműmbe, a földig érő függönyömbe, a ruháim között is ott bújkálnak... mindenhol ott vannak. olyan szennyesnek érzem már ezt a szobát! ki kell festeni, át kell rendezni, el kell költöznöm innen, nem is tudom már mi legyen, de ez nem maradhat így. hamarosan koncentrálnom kell arra, hogy jó legyen továbbra is, és ebben a mocsokban nem fog menni. már a vakolat is potyog le a sok mocskos gondolattól. (na jó, igazából a fürdőszobafelújítás miatt ázott át a fal, és azért.)
m e n e k ü l n é k !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése