kiszöktek a gondolatok a szobámból. V É G R E !

most már csak annyi a teendő, hogy kifessük barnára az egészet, teletűzdeljem képeslappal és fényképekkel (talán közös fotókat is kirakok, mert azért így mégiscsak itt lesz egy kicsit mindig...) és talán még veszek egy jó kis asztali lámpát is. 

tegnap kicsit berúgtam, vagyishogy igazán enyhén tényleg csak. és megindultunk. illetve hogyismondjam... kifakadtunk. tíz napot úgy elpazarolni a nyárból, hogy nem látjuk egymást... borzasztó. utána találkozni annál inkább gyönyörűbb. talán ez volt a legszebb két nap a nyárban. 

még a végén rákattintottam kétszer, hogy biztosan meg tudjam nyitni, és meg is nyíljon. azt mondta igyekszik. én minden porcikámmal várom, hogy teljesen úgy legyen. új Neki, nem szokta meg. na majd most...

egyébként tényleg kiszellőzött a szobám, meg a fejem is... ez a balatoni szél, meg a pesti szmog kiszippantott belőlem minden aggodalmat egy bizonyos dolog iránt. a többi aggodalom még várat magára, talán egykétháromnéhy miskolci látogatás után azok is elpárolognak. na de addig meg hadd lebegjenek itt a fejem fölött. (legalább nem a nyakamban ülnek még.)