Miért mindig akkor nem szólsz hozzám, amikor beszélnék? Nyűg vagyok, úgy érzem, nem több, nem kevesebb, vigasztalhatnál, de már csak azért sem kell, inkább fekszek itthon magamban kicsit részegen. Már a medencecsontom is kilátszik, nem eszem napokig, nem akarom, hogy ennek is vége legyen, nem akarok máshol lenni és mást tenni, nem akarom ezt az egészet. Baszki. Jó?