nekem senkim sincsen

idegen itt minden
idegen az utca, idegen a kapu, amit neked nyitottam
idegenek a lámpák, amik alatt álltunk és beszélgettünk
fáj a fejem, a szívem túl nagy, és nem tudom, nem tudom hol vagy
nem érzem itt a helyem
mindenhol ott vagy kicsit és nem akarom hogy itt legyél
nem várom, hogy hazajöjjek, pedig szeretek itt lenni
más minden, kicsit elveszett mindenből valami
elveszett a helyed az asztalunknál, elveszett a helyed a konyhából
elveszett a párnád, a törölköződ, kitettem őket
jelentéktelen a kisház a kertben, a lépcsőn sem szeretek már ülni
minden ott van, ahol én hagyom utoljára
a biciklid helyén már nő a fű
most már tehetem a ruháim a székem támlájára, nem lesz itt a kabátod
tele van minden magammal, már nem vagy itt

nincs már miben hinnem

ráuntam a tájra

nekem senkim sincsen

most látsz utoljára