Lassan negy honapja nem olt meg senki almomban. Ez azert haladas. Nagyjabol nincsenek remalmaim. Mar ha a azt nem szamoljuk bele, ami erzelmileg bant. 

Talan valami megis kellett nekem ahhoz, hogy kitisztuljon minden es elhagyjam azokat a dolgokat, amiket amugy azt hiszem mar el is engedtem.

Most nem egy uveg elott allok es es nem csak nezelodok.

Talan csak a nyar miatt, de mintha kicsit elmult volna a depressziom is. Ki tudja. Majd kesobb kiderul.

Neha ijeszto erzesek talalnak meg. Marmint az az ijeszto bennuk, hogy milyen erosek. Pedig en azt hittem, hogy elfelejtettem erezni is. Konnyunek tunik minden. Egyelore. Aztan ugyis lesz valami. Rendszerint ez van. Lehetne mar rendhagyo ez az allapot. Lennek igy mindig.