Termeszetersen amint megirtam, ujra remalmaim vannak. Marmint nem mindig, csak neha. 

Semmi extra, csak a szokasos, amikor keptelen vagyok menekulni, pedig akarok. 

Pedig most nem tortent semmi, most nincs semmi, amitol menekulni kellene. 

Ez a hetvege is jo volt. Termeszetes volt minden. Egyszeru es konnyu. Mintha mindig igy lett volna eddig is. Konnyu reggelek, nincs kotottseg semmihez es senkihez, de azert megis van egy kis valami. Orakon at tarto tervmeseles es nezelodes, hogy mi hol lesz es mikor. 

Reggel macskaztunk az ajtoban, rettento aranyos az a macska. Mindig eszembe jut rola Mici, meg hogy mar lassan harom hete nem lattam es mennyire hianyzik a kis macskafeje. Meg hogy milyen aranyos volt, amikor bebujt az agyba es a nyakamba tette a labat es nevettunk rajta. Az egy jo reggel volt. 

Mostansag sok jo reggelem van. Nyugodtak, raerosek es egyik sem ugyanolyan. Pedig nagyjabol mindig ugyanaz tortenik. 

Egy valami ugyanaz minden reggelben. Az erzes.