Ugy varok mar mindent. Azt a mindent, amit elkepzeltem. Jo lesz. Nem felek tole. Tudom, hogy jo lesz. Ha mar most ilyen konnyu minden, milyen lesz kesobb..? Konnyu, egyszeru es nyugodt. Haladok, haladunk. Erre, arra, mindenfele. 

Kilepek neha a komfortzonaimbol es energiat fektetek a dolgokba. Bar ez most nem megterhelo, inkabb azert csinalom, mert jo. Jo a reggel, az este, a harmas metro, a kettes metro, a bulis ejjelnappali spar, a manna abc, a macskak a keruletben, a 105os busz is (meg akkor is, ha nagy a dugo), az alagut, buda es pest, a borok es a borhuto, a suppedos kanape, a szinsorrendbe rakott tusfurdok, a sajtevesek, a cica a masodikon (mar var minket a lepcsoforduloban - eszem megall), a reggeli ujsagolvasas, a rejtvenyfejtes, a gyerekosztalyos agynemu, a fiokom amit kaptam, meg a polo is, a fura szomszedok, az "eki" , a cicakupon, a cicanasi nekem, a cicanasi a cicanak, Micivel lenni, itthon lenni, otthon lenni, ott lenni, sok helyen lenni de megis ugyanolyan jo mindenhol, utazni, nem utazni, programot szervezni es jegyzokonyvezni, butort szerelni es kozben fozni, fozni es kozben sorozatot nezni, szabadnak lenni es az csinalni amit akarunk. 

Most kicsit megint megnyugodtam. 

" - De hat ez csak ot nap lesz, semmiseg. Mindjart hazaersz.

- Az pontosan ottel tobb, mint amennyire itt akarlak hagyni."