talán csak akkor tűnik fel, hogy milyen jó minden, amikor egy kicsit nem lehetek veled.
ma este itthon voltam, és már nem jó egyedül. régen szerettem, ha egyedül lehettem, mert olyankor minden valahogy más volt és jobban tetszett. most már nem szeretem, mert így nem érzem magam biztonságban. érdekes, eddig ez volt a biztonság. a négy fal meg az ágy. 
most már nem ez a négy fal, hanem másik négy, meg leginkább mindegy, hogy hol, csak veled. 

különben valamiért napok óta rosszul vagyok, csak most fizikailag. csak nem tudom miért, bár gondolom a közelgő államvizsga miatt, de az még egy hónap. nem akarok egy hónapot így lenni. 

szóval jól is vagyok meg nem is, nem tudom na. furcsa, ilyen még nem volt sosem. csak most ezt a hónapot még hadd vészeljem át, aztán már minden könnyű lesz. elvégre ki olvassa el azt a 15 könyvet, amit betáraztam magamnak? 
(az is olyan jó ám, amikor szombaton vagy vasárnap csak kávézom és olvasok a kanapén, te meg játszol vagy valamit csinálsz és igazából nem csinálunk együtt semmit csak mégis együtt vagyunk és az olyan jó. néha jó együtt semmit tenni.)

és az a helyzet, hogy jó (sajnos csak majdnem) minden este arra elaludni, hogy ott vagy és tudom, hogy nem történik semmi baj, mert ott vagy. de azért még jól jönne egy cica mellénk, úgy kicsit még családiasabb lenne, de talán majd később, máshol. 
jó, hogy vagy,
jó, hogy vagy nekem. 
most csak ennyi, bár azt hiszem mégis ez a minden. persze csak nagyvonalakban, amúgy leírni elég sok idő lenne, meg hát úgysem izgat ez senkit.