talán kezdek lenyugodni, mintha most nem tűnne olyan szörnyűnek minden nap

kezd jobb lenni, már ha ez tud jobb lenni

a sírás azért bőven elkap, amikor átnézek a szomszéd kertbe és rájövök újra és újra, hogy ott már nem lakik senki és ilyenkor összezavarodik az agyam és nem tudom mi van

ettem a cseresznyét, a fáról, szigorúan csak a fáról de majd megfulladtam benne 

nincs aki egye velem

azóta háromszor voltam a temetőben, üvöltöttem volna minden egyes alkalommal, hogy ez tévedés, az nem igaz és hogy most már jöjjenek haza, mert hiányoznak

egyik nap megkért Apám, hogy nézzem meg a virágokat a házban

ahogy beléptem, még mindig ott az illatuk, a szívem meg összefacsarodott és azt hittem összeesek 

az összes óra megállt már, nincs kinek menjen tényleg

nagyon fáj és örökre fájni fog, igazából magamnak fájdítom az egészet ezekkel a bejegyzésekkel, de közben annyira rettegek attól, hogy elfelejtem mi történik velem, hogy muszáj írnom

vezetek egy bullet journalt is, minden teendőm és jó dolgot felírok bele

mert azért történnek jó dolgok is persze, nem ennyiből áll az élet, csak a fájdalom kifejezése mindig jobban ment

meg hát valamivel el kell hessegetni a rémisztő gondolatokat, így inkább nevelek 52 db növényt (kicsit túlvállaltam magam asszem), ráadásul ezekből már lett egy rakás hajtás, úgyhogy el kellene ültetni és eladni őket

nyaralásokat tervezünk

szőlőt gondozunk, elég izgalmas, ráadásul nagyon kíváncsi vagyok hogy fogunk feldolgozni ennyi termést

kaptam új munkalehetőséget ismét - ezt már lehet el kellene fogadnom?

egyre inkább ki kellene költözni a városból, akarok cicákat és kutyákat és kertet meg nyugalmat

végre eljárok megint edzeni

cserébe süteményeket sütök, szóval lehet nem lesz belőle nagy lefogyás

de ha egyszer olyan csodálatosak a mousse torták és a macaronok...

szóval sok minden áll előttem, meg mögöttem is

a lényeg szerintem nagyrészt, hogy merre nézelődök