tényleg csak egy őrületes vágyam van az egész életben. csak egy, és tényleg ez az egy: hogy jó legyek. elég legyek. hogy ne kelljen azt éreznem többé, hogy kevés vagyok és nem számítok.

és nem akarok többé igazságtalanul állni az életben, hogy ezt most miért érdemlem, amikor én tényleg csak jó akartam lenni mások számára

tudom, hogy nem vagyok a legjobb, a legszebb, a legtökéletesebb, de elégnek akkor is elég kell legyek. 

vagy csak egyszerűen inkább önzőnek kellene lennem és magam számára kell megfelelnem és akkor rendben lesz minden? az nem én vagyok

valamiért másokban keresem önmagam visszaigazolását, hogy jó helyen vagyok

de most nem tudom mi van

hosszú idő óta megint elveszettnek érzem magam és valahogy olyan érzésem, mintha az utamat benőtte volna valami gonosz folyondár, amitől alig látszik az út - pedig ez az én utam attól még

csak nem teljesen látom merre megy és mi van rajta

próbálom irtani ezt a gazt, de most úgy tűnik, hogy ránőtt az egészre, bekebelezte és ahogy lépkedek, csak egyre sűrűbb és vastagabb gazban gázolok és összefogja a lábaim és néha már nem tudok lépni és kétségbeesek, hogy itt maradok örökre

ugyanígy, ugyanilyen érzésekkel, ugyanilyen élettel, mozdulatlanul, és kezdek majd elsorvadni, mert nem enged tovább a bénító gaz 

szerencsére egy valami mégis a birtokomban van: tudom, hogy képes vagyok megtanulni kigazolni és kiirtani - mint már annyiszor - csak ez most egy kicsit másféle gaz, ezt még nem tudom hogyan kellene, mert új fajta és még sosem látott növény és nagyon agresszív

sajnos nem fog elmúlni nyom nélkül, hiszen a benövés helye ott fog maradni az utamon, és mindig ott lesz a felszaggatott növény gyökere, csak vigyáznom kell, hogy ne hajtson ki újra

és ha nem hajt újra, én újra boldog leszek