“-Felkészült?

Bólintottam.

- Akkor: Rozália érkezik.”

18:53 - Amikor megláttuk egymást, pár perc múlva meg odahozták bebugyolálva és a világ legcsodálatosabb arca tárult elém.

Én remegtem a műtőasztalon, ő meg megérkezett minden kicsiségében és aznap eggyel többen lettünk a világon. 

Amit soha nem fogok elfelejteni az az, amikor visszavittek a szobába és ott vártatok ketten, és kész volt a családunk teljesen. És összebújtunk. Én ugyan nagyon rosszul voltam, de ezek a képek kitörölhetetlenek lesznek az emlékezetemből örökre. Ez az egy tartotta bennem a lelket éjjel. A kép ahogy ott ültök a fotelben, a mellkasodon a gyermekünk és vártok rám. 

Bárcsak lenne olyan szerkezet, ami kinyeri az agyból az ilyen képeket és ki tudja nyomtatni. Mindenhova kiraknám ezt a képet.

Valakinek az anyukája lettem, elképesztően csodálatos és egyben rettenetesen ijesztő érzés. Remélem jó szüleid leszünk legkisebb cickány <3