vettem ilyen szörp készítmény baromságot a szódagéphez, mert már untam a sima szódavizet. barack ízű, közepesen rossz valami adalék cucc, én meg mégis iszom. és ma jöttem rá miért vagyok hajlandó meginni ezt a borzalmat, mert amúgy köpném ki a francba, mert tényleg nem finom és nagyon gagyi barack íze van, nem is hasonlít gyümölcsre. hát én ilyen üdítőket ittam a szomszédban, mert a mama mindig valami ilyen hülyeséget vett, hogy ha jön vendég akkor legyen mivel megkínálni. akkor mindig csak egy pohárral kértem, mert tényleg nagyon rossz volt, most meg négy napja ilyet iszok. a felismeréstől azonnal el is sírtam magam és most érzelmileg kötődök egy barack ízű szörphöz. az élet elég genya tud lenni az ilyesmi apróságokkal, hogy az ilyenek előjönnek, pedig akihez köze van, már két és fél éve nincs közöttünk. két és fél éve, mint egy álom, komolyan, mintha csak egy álom lenne és majd felébredek és akkor minden jó. azóta kipakoltuk, kifestettük és kicsinosítottuk a házat, nagyon kis kedves lett. így is fáj, de nem fáj már annyira bemenni, illetve nem is nagyon megyek már be. a macskát szoktam nézni, ahogy még mindig odaül, ahogy még mindig szaladgál az udvaron, meg alszik a székükben a teraszon. az mondjuk eléggé fáj, mert ő szerintem a mai napig nem érti mi van. 

amúgy most voltunk egy éve házasok, egy jó kis betegséggel meg is tudtuk ünnepelni, nekem a fülem azóta is be van dugulva, mert fülkürthurutom lett közben. olyan gyorsan eltelt ez az egy év, hogy hihetetlen. még csak most léptünk ki a templomból, még csak most buliztunk hajnalig, még csak most voltunk nászúton... mondjuk szeretni ugyanúgy szeretlek, mert 

"a legrosszabb percedben is te vagy a kedvencem"