"oh kérlek
sosem ment jól a boldogság dolog
ahogy esti kornélék is éneklik
'boldogság, te kurva, én úgysem foglak megkefélni újra'
engem már nem hat meg, már nem hoz lázba
nem is szeretem, nem is élvezem
csak egy idegen, aki megmutatja néha magát, csábítgat, de többet nem ad
nekem erre pedig nincs szükségem, köszönöm nem.
nyúlnék utána, de csak egy illúzió, szertefoszlik, amint megérintem
inkább csak nézem távolról, ahogy megjelenik, közönnyel fogadom, nem is érdeklődöm, hisz' úgysem ér semmit
már mindent próbáltam... finoman, lágyan, épphogy érinteni
belekapni, magamhozrántani, belékapaszkodni
vagy csak melléállni, hogy csak a közelében legyek
de mindig szem elől tévesztettem
és amit sokáig hajkurászik az ember, az egy idő után nem fogja érdekelni"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése