Na majd most írok. Hazafelé a buszon tényleg mindent jobban át tudok gondolni. Főleg tél felé. Ilyenkor már sötétedik négy óra után, beburkol a gondolataimba a sötétség. Nos, erősség. Nem is tudom igazából hogy hogy kell. Én elhiszem magamról néha, hogy az vagyok, úgy igazán. Ha én elhiszem magamnak, az már egy jó pont. (Persze belül még tökéletesen össze vagyok tórve zuhanva meghalva meg egyebek, de erről a külvilág mit sem sejt.) egyszer megkérdeztem egy barátomat, hogy az évben hányszor látott szomorúnak. Azt válaszolta, hogy egyszer sem, miért kérdezek ilyet, hiszen én mindig olyan vidám vagyok... Én erre azt mondtam, hogy pedig sokszor voltam szomorú. Nem akarta elhinni. Jaj, nem is a lényegről írok. Segítenék, de nem is igazán vagyok jó az ilyesféle magyarázásban. Jöhetnék olyan közhelyekkel, mint a 'mindig maradj erős' vagy 'légy önmagad' vagy 'próbálj ezt vagy azt'... De nem fogok. Voltaképpen Neked kell kitapasztalni, hogy hogyan lehetsz erős, mi ad Neked erőt, mitől érzed úgy, hogy minden oké körülötted. Eddig jól voltál, hiszen ott volt Neked Ő. Ő, aki vigyázott Rád mindig, akihez bármikor mehettél, nem kellett erősnek lenned, hiszen megvédett. Nekem most ez fura, sosem védtek és szerettek még ennyire, nem az én világom volt eddig. De most azt hiszem egyre jobban a világom része lesz... Vissza az eredetihez: ja, nem is tudom már mi volt az eredeti. Ez sem sikerült, bocsáss meg. Egyszer majd összeszedem magam, erős leszek, aztán írok egy olyat, hogy csak na... Addig meg kérdezz nyugodtan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése