E I : 8 I
ezt mutatja a digitális óra.
a függöny majdnem a padlót éri.
a táskámat is kinyitva dobtam le, fejjel lefelé van. hogyhogy nem esik ki belőle semmi?
a szememet becsuknám, de mindig felpattan a szemhéjam. nem engedelmeskedik akaratomnak. nem tudom csukva tartani, pedig úgy sokkal jobb a világ. a testem látásra kényszerit.
a hajam az égnek áll. a kezeim is az égig nyújtanám, de nem akarom. nincs kedvem. de fáj lenn tartani. majdnem a plafont verik ujjaim. meg is csikizem a plafont, hátha nevet.
hát nem nevetett.
barna a plafon és fehér a padló. de furcsa ez így.
mintha minden felfordult volna körülöttem. a feje tetején áll a székem, ugyanúgy mint az életem. vagyis inkább csak lóg a plafonról, de mindjárt elgurítom.
ja el is felejtettem mondani: lelóg a fejem az ágyról, s megfordult a szoba.
na most felkelek innen és minden egyenesbe jön.
még az életem is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése