na de miért pont én?

olyan sokszor elgondolkodom ezen, hogy már számlálni sem lehet. hiszen annyi sok más ember van körülöttem. miért pont engem talált meg? miért az én hajamat kócolja? miért engem csikiz percekig? miért velem találkozik (majdnem) minden reggel a zsákutca előtt a lámpa alatt? miért az én kezemet fogja? néha úgy érzem, meg sem érdemlem ezeket. ezeket a csodálatos pillanatokat, amiket Ő tesz széppé. semmivel sem érdemeltem ezt ki, mégis megadatott. vagy csak Ő választotta. választhatott volna mást is, de nem. nem értem. nincs is olyan tulajdonságom, amit tudna szeretni. legalábbis ha én nem lennék én, biztos nem tudnám szeretni magam. 

és még csak szép sem vagyok.